Bemutatkozása: Pályámat az írott sajtóban 1970-ben, a rádióban 1971-ben kezdtem. Dolgoztam üzemi-, országos heti-, majd napilapoknál. Az 1980-as évek második felében ismerkedtem meg a televíziózással, amikor több, az élet perifériájára szorult emberről - elítéltekről, drogosokról, alkoholistákról - szóló dokumentumfilm készítésében vettem részt riporterként, illetve társ-szerkesztőként. 1992-től 1998-ig az MTV Híradójának parlamenti tudósítójaként, majd belpolitikai szerkesztőjeként tevékenykedtem. Közben folyamatosan a Magyar Rádió munkatársa is voltam: előbb riporterként, majd szerkesztő-műsorvezetőként, több műsor megteremtőjeként, felelős szerkesztőjeként ismerhettek meg a hallgatók. Könyveim: Tűzfészkek (2006), Mikrofon nélkül (2007).
Bemutatkozása: Jól érzem magam a bőrömben, és ezért csak egy valamit teszek: ÉLEK! Kerülöm a konfliktusokat, próbálom elfogadni az embereket. Hiszek a szeretetben, a megértésben és tudom, az egészség a legfontosabb érték. Ötször étkezem naponta, ötször járok edzeni hetente, havonta pár napot a barátaimmal töltök, és évről évre elégedettebb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Hallgassanak a Vitaminban, ahol mindent elmondok Önöknek, ami az egészséges élethez szükséges!
Bemutatkozása: Színészként kezdtem pályafutásomat, ért sok siker és épp elég csalódás. Mindenből tanultam, volt, amiből többet is, mint kellett. Bejártam Erdély és a Felvidék kulturális fellegvárait, életem pedig négyéves periódusokban változott. Éltem Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Kassán, Komáromban, egyszóval keresgéltem a helyemet a nagyvilágban. Mindig bíztam benne, hogy egyszer meg is találom. Talán éppen most a Lakihegy Rádióban... Sokat kell még tanulnom, de azon vagyok, hogy a hallagatók kellemes, vidám reggelekre ébredjenek a szürke hétköznapokban. Hogy mit szeretek? Sportot, zenét, filmeket minden mennyiségben, lenyűgöznek az igazán tehetséges emberek és imádom a természetet minden évszakban. Szabadidőmben fotózom, érdekel szinte minden, ami a nagyvilágban történik. Remélem, sokáig élvezhetjük együtt a hallgatókkal a hajnalokat zenével, vidámsággal és jókedvvel.
Bemutatkozása: Egy verőfényes, kora őszi napon, 1986. szeptember 12-én születtem Cegléden. 21 évvel később ugyanitt, a város rádiójában kóstolhattam bele a műsorvezetés rejtelmeibe és örömeibe. De ez előtt persze történt még egy s más. Ha jól emlékszem, a nagy elhatározás, hogy színész leszek, nagyjából 7 éves koromra datálódik. Tántoríthatatlan voltam, mindössze 10-11 éves koromban szerettem volna (egy rövid ideig) sebész lenni, azt is a Vészhelyzet hatására, de ez a hóbort hamar elszállt. Hosszú és rögös volt az út, de szakmámat tekintve végül színész lettem. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy a műsorvezetés is a mindennapjaim részévé vált. Cegléden tehát bő 1 éven át ontottam a szót az éterben. Időközben lehetőségem akadt Angliában dolgozni, s végül kalandvágyból az utazást választottam. 9 hónapig mindent csináltam, csak éppen azt nem, amit szeretek, és nem mellesleg a honvágy is mardosott (persze azért világot látni pazar volt). Hazatérésem után most itt, Szigetszentmiklóson igyekszem rászolgálni a Lakihegy Rádió hallgatóinak szeretetére. Ez számomra a legfontosabb, ez motivál leginkább.
Bemutatkozása: Gyermekkoromban azt hittem, Kudlik Juli leszek… de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy belőle is csak egy van, és még egy olyan Petykó Ági nincs, mint én (bár névazonossággal találkozhatnak). A rádiózással a főiskolai évek alatt ismerkedtem meg Nyíregyházán. Itt tanultam meg, hogy mit jelent létrehozni valamit saját erőből. De megtanultam keményen dolgozni is, sőt csalódni, szeretni és nagyokat nevetni. A szakmai alapokat is itt sajátítottam el. Ezekből az élményekből pedig szerelem lett. Mert szeretem, amit csinálok, és ezért nagyon szerencsésnek érzem magam. A mikrofon, a potméterek, a kábelek, mind-mind rabul ejtettek. Azt hiszem, örökre! Aztán egy kereskedelmi rádiónál folytatódott a pályám, szintén Nyíregyházán, ahol hírolvasóként kezdtem, majd műsorvezetőként folytattam. Voltam kórházi film narrátora és az állatkert hangja is. Nehéz lenne összefoglalni az elmúlt éveket…., ami biztos, hogy nagy reményekkel érkeztem a fővárosba és a szigetszentmiklósi Lakihegy Rádióba. Eddig még nem csalódtam, és szerintem nem is fogok, mert az emberek itt is olyanok, mint ahonnan én jöttem. Becsületesek, kedvesek, és szeretnek dolgozni!
Bemutatkozása: A társulat alighanem legidősebb tagja vagyok, 35 év rádiós tapasztalatával a hátam mögött. Ennyi időt húztam le a "Királyi Rádiónál", mint külsős. Ez a fajta általában szereti, amit csinál, ebből eredően igyekszik a maximumot nyújtani, még a többnyire megalázó juttatások ellenére. A közönség, ez esetben a hallgató számára szent, és mindent megtesz, hogy az utóbbi meg legyen elégedve. Esetemben bejött. Most itt a fiatalok között, ha látszatra nem is (ld. haja színe) visszatér a régi lelkesedés, és örömmel adom át, amit tudok a szakmáról és arról a zenéről, amely 12 éves koromban fertőzött meg, s minden antibiotikum (intrika, sértés, politika) nem gyógyított ki belőle. A régi zene (nekem 50-es, 60-as, 70-es évek) világát idézem műsoraimban némi ismeretanyaggal fűszerezve. Remélem, munkám nem éterbe kiáltott szó, hanem "Slágeremlékek, emlékezetes slágerek".
Bemutatkozása: Az Apollo 17 űrhajó Földet érésének tizenegyedik harmincharmadik évfordulóján, az István a király című rockopera bemutatásának évében, a Csepel-sziget déli csúcsának közelében, a magyar acélgyártás akkori fellegvárában, Dunaújvárosban láttam szülőszobát először. Másodjára már mikrofonnal a kezemben térhettem vissza ugyanide. Mintegy 20 év múlva a hírek születésének helyén találtam magam. Ott, „Ahonnan a hírek szólnak…”, vagyis az egyik székesfehérvári közszolgálati rádióban. Azonnal mélyvízbe dobtak: interjúk a helyi politika, kultúra és közélet szereplőivel, hírszerkesztés, hírolvasás, műsorvezetés. Túléltem! Beleszerettem! Néha azt gondolom, túlságosan is! Négy és fél felejthetetlen évet tölthettem a Királyok Városában főiskolás-rádiósként. A gazdasági válság nem került el, így több kollégától búcsúznom kellett. A változás szele az éterben 7,8 Mhz-es távolságra, a szigetszentmiklósi FM 107-ig, a Lakihegy Rádióig röpített. Bár azóta is viharos szelek fújnak, bízom benne, hogy még sokáig tölthetjük együtt a hétköznap reggeleket a legfrissebb hírek és a legjobb zenék társaságában. Apropó zene: nem csak hallgatom, művelem is. Zongora: a befordulós, elgondolkodós napokra. Harmonika-citera: a jó kedvre derítő. Csengettyű: a meghökkentő. A magyar népzenei hagyományok ápolása, újragondolása mellett utóbbi, vagyis a csengettyű megismertetésén, meghonosításán dolgozunk a Szironta tagjaival.
Szántó Tünde
hírszerkesztő
Bemutatkozása: A tájékoztatás különös világával, szépségével 16 éves koromban kezdtem ismerkedni egy médiatáborban. Ott derült ki számomra, hogy ez az a szakma, amiben megtalálhatom önmagam. Egy újságíró iskola elvégzése után előbb kerületi tévénél voltam szerkesztő-riporter, majd saját „kerület” felelős szerkesztőjeként dolgoztam. A rádió egy újabb fontos állomás számomra. Itt egy másfajta műfajban próbálhatom ki magam, és bár a televíziózás és a rádiózás két külön világ, szeretem mindkettőt; hiszen a tájékoztatás lett a hivatásom és az életem.
Szűcs Viktor
Hírszerkesztő
Vukov Judit
hírszerkesztő
Bemutatkozása: Cápabiológusi ambíciók és a színpad iránti vonzalom motiváltak még a gimnáziumban, majd érettségi előtt egy hirtelen ötlettől vezérelve a média világához vezető ösvényre léptem. Kezdetben híres sportújságíró akartam lenni, és csak a nyomtatott sajtó foglalkoztatott, de a főiskolai tanáraim javaslatára úgy döntöttem, „kezdek valamit a hangommal”, így ismét éles váltást történt a terveimben, és az írott helyett az elektronikus médiát választottam szakirányként. Az első szakmai tapasztalataimat televíziókban szereztem. Több mint egy évig minden hajnalban JAM-et főztem reggelire egy kereskedelmi csatornában, majd a köztévében Hunorral és Magorral a magyar nyelvtan útvesztőin át üldöztük a Csodaszarvast. Tősgyökeres tököli család tagjaként midig foglalkoztatott a kérdés, hogy milyen lehetőségek adódnak számomra a helyi médiában. A diplomám megszerzése után végül a Lakihegy Rádió reggeli műsorának szerkesztőjeként kezdtem el dolgozni, majd lehetőségem nyílt megismerkedni a hírszerkesztés kemény, de izgalmas területével. Azóta folyamatosan arra törekszem, hogy a hallgatók számára friss, hasznos, és érdekes információkat szolgáltassak a ráckevei kistérségből és szerte a világból.
Bemutatkozása: 1987. január 7-én születtem, este 7 órakor Angyalföldön, nem csoda, hogy a 7-es lett a szerencseszámom. Totyogós koromban Óbudán laktam, 3 évesen viszont már térségünk és a Duna levegőjét szívtam magamba. Sokáig híres sportoló akartam lenni, gyerekkoromban elhatároztam, hogy az NBA-ben fogom pattogtatni a labdát, de sajnos rá kellett döbbennem, hogy jobban szeretem a kosárlabdát, mint amennyi tehetségesem van hozzá. Ettől függetlenül a mai napig is imádom a sportokat. Személyes kedvencem a kosárlabda mellett az országúti kerékpár, a labdarúgás, valamint a jégkorong, de mindent imádok, ami a mozgással kapcsolatos, csinálni és nézni is. Miután tudatosult bennem, hogy a szeretett sportágakban kicsi az esély arra, hogy miattam szóljon a Himnusz az Olimpián, továbbra is szerettem volna a sport világában maradni. A Batthyány Kázmér Gimnázium elvégzése után 2005-ben kommunikáció-történelem szakpárra felvételiztem az ELTE-n, ahol eleinte "csak" sportriporternek készültem. Idő közben tudatosult bennem, hogy a sportoláson és sportokon kívül a világ egyéb történései is érdekelnek, szeretem tudni, hogy mi áll a dolgok hátterében. Az írott sajtó, a televízió és a rádió közül egyértelműen a rádió légköre fogott meg. Hogy miért? Mert ahogy mondani szokás: az újságot olvassák az emberek, a televíziót nézik, de a rádiót szeretik. Ezért is örültem, amikor felvettek első komolyabb munkahelyemre, a Lakihegy Rádióba. Sportszerkesztőként a sporttól sem szakadtam el, hírszerkesztőként pedig igyekszem gyors, pontos és hiteles tájékoztatást nyújtani a hallgatóknak.
Bemutatkozása: Egy kommunikátori képzés kapcsán a Lakihegy Rádiónál kezdetben csak gyakornokként próbáltam belekóstolni, illetve megismerkedni a rádiózás mindennapjaival, ez a vonal azonban nem volt mindig ilyen magától értetődő. Az érettségit követően ugyanis a Semmelweis Egyetemre nyertem felvételt, ám az évek teltével úgy gondoltam, hogy más területen is kipróbálnám magam, így jött a „kommunikáció”… Éppen ezért később nagyon örültem, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy riporterként tegyem magam próbára, melynek gyümölcsét minden nap megízlelhetik a rádió hallgatói. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megpróbáljam közelebb hozni térségünk eseményeit a hallgatókhoz.
RSS - Hírek