Üdvözöljük a Lakihegy Rádió weboldalán!

Ma 2014. augusztus. 22. péntek van, Menyhért napja.

Szavazás

Hova ment idén nyaralni?
Külföldre
26%
Balatonhoz
11%
Welness hotelbe
6%
Saját telekre
2%
Egyéb belföldi helyszínre
15%
Csak otthon pihenek
40%
Összes szavazat: 47

Műsorvezetők

Esztergomi leány lévén, 1997 januárjában az Új Rádió Esztergomban kezdtem a szakmát, ezt követték más helyi rádióállomások Székesfehérvárott, Várapoltán  és Budapesten. 

Most itt a Lakihegy rádióban dolgozom azon, hogy a hallgtók tartalmasan tölthessék idejüket a 10-13 óráig tartó műsorsávban is. Aktualitások, kultúra s nem utolsó sorban izgalmas emberek, még igzalmasabb tevékenységeivel is találkozhatnak.

Amit szeretek: beszélni

Amit nem: kelkáposzta főzelék


Főszerkesztő - Százhalombattai stúdió

A Magyar Rádió újságíró iskoláját végeztem el 1998-ban, amikor is végre kiderült, hogy nem hiába szereztem közgazdász diplomát évekkel korábban, ugyanis felsőfokú végzettség volt az egyik jelentkezési feltétel. A kezdeti szerkesztői feladatok után, öt évig bemondóként dolgoztam, mert időközben megkaptam az erre jogosító végleges engedélyt. Ezt követően csendesebb vizekre eveztem, különböző stúdiók "hangembereként", ezzel párhuzamosan kereskedelmi rádióknál tevékenykedtem műsorvezető-szerkesztőként, közérdekű és vallási műsorokban. A Rádió6 születésénél 2007-ben jelen voltam, 2011 júliusáig hírszerkesztőség vezetőként dolgoztam, majd a Rádió 6-ot üzemeltető cég ügyvezetői feladataival bíztak meg. A Lakihegy Rádió és a Rádió 6 fúziójával a százhalombattai stúdió főszerkesztőjeként dolgozom tovább.

Hiszem, hogy "a bölcsesség kezdete az Istennek félelme," de ez már egy másik történet...


Kőváry Barna - a trabant szabaduló és boruló "művész", rallye sportoló, műsorvezető, speaker.... és mi nem volt még?


Színészként kezdtem pályafutásomat, ért sok siker és épp elég csalódás. Mindenből tanultam, volt, amiből többet is, mint kellett. Bejártam Erdély és a Felvidék kulturális fellegvárait, életem pedig négyéves periódusokban változott. Éltem Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Kassán, Komáromban, egyszóval keresgéltem a helyemet a nagyvilágban. Mindig bíztam benne, hogy egyszer meg is találom. Talán éppen most, a Lakihegy Rádióban! Azon vagyok, hogy a hallgatóknak kellemes, vidám délutánja legyen a szürke hétköznapokon.


Egy kommunikátori képzés kapcsán a Lakihegy Rádiónál kezdetben csak gyakornokként próbáltam belekóstolni, illetve megismerkedni a rádiózás mindennapjaival, ez a vonal azonban nem volt mindig ilyen magától értetődő. Az érettségit követően ugyanis a fehér köpenyes Semmelweis Egyetemre nyertem felvételt, ám az évek teltével úgy gondoltam, hogy más területen is kipróbálnám magam, így jött a "kommunikáció". Éppen ezért később nagyon örültem, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy riporterként tegyem magam próbára. Azóta minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy közelebb hozzam a hallgatókhoz térségünk eseményeit.


Pataki Ádám neve ismerősen csenghet, ugyanis a nagynevű cukrászcsalád sarja. A cukrászat mellett a funky és a jó zene elhivatott kedvelője, amelyet időnként partykon dj-ként meg is mutat a közönségnek.


Egy verőfényes, kora őszi napon, 1986. szeptember 12-én születtem Cegléden. 21 évvel később ugyanitt, a város rádiójában kóstoltam bele a műsorvezetés rejtelmeibe és örömeibe. De ez előtt persze történt még egy s más. Ha jól emlékszem, a nagy elhatározás, hogy színész leszek, nagyjából 7 éves koromra datálódik. Tántoríthatatlan voltam, mindössze 10-11 éves koromban szerettem volna (egy rövid ideig) sebész lenni, azt is a Vészhelyzet hatására, de ez a hóbort hamar elszállt. Hosszú és rögös volt az út, de szakmámat tekintve végül színész lettem. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy a műsorvezetés is a mindennapjaim részévé vált. Cegléden tehát bő 1 éven át ontottam a szót az éterben. Időközben lehetőségem akadt Angliában dolgozni, s végül kalandvágyból az utazást választottam. 9 hónapig mindent csináltam, csak éppen azt nem, amit szeretek, és nem mellesleg a honvágy is mardosott (persze azért világot látni pazar volt). 2010. szeptember elseje óta tartozom a Lakihegy Rádió vidám csapatába, ráadásul feleségemet is Szigetszentmiklóson ismertem meg. Ezért jó itt.


Gyermekkoromban azt hittem, Kudlik Juli leszek, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy belőle is csak egy van, és még egy olyan Petykó Ági nincs, mint én (bár névazonossággal találkozhatnak). A rádiózással a főiskolai évek alatt ismerkedtem meg Nyíregyházán. Itt tanultam meg, hogy mit jelent létrehozni valamit saját erőből. De megtanultam keményen dolgozni is, sőt csalódni, szeretni és nagyokat nevetni. A szakmai alapokat is itt sajátítottam el. Ezekből az élményekből pedig szerelem lett. Mert szeretem, amit csinálok, és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. A mikrofon, a potméterek, a kábelek, mind-mind rabul ejtettek. Azt hiszem, örökre! Nagy reményekkel érkeztem a Lakihegy Rádióhoz. Eddig még nem csalódtam, és szerintem nem is fogok, mert az emberek itt is olyanok, mint ahonnan én jöttem. Becsületesek, kedvesek, és szeretnek dolgozni!


1987. január 13-án, szülőhelyem (Érd) történetének eddig mért leghidegebb napján mosolyogtam először a világra.  A mosoly akkor az arcomra fagyhatott, mert azóta is arcom eme görbülete jellemez leginkább. 2006-ban kezdtem meg tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának francia-kommunikáció szakán, s még ez év tavaszán a Rádió Junior csapatának tagja lettem, a folytatás pedig a Rádió 6, majd a Lakihegy Rádió...

Amik/akik igazán boldoggá tesznek: család, barátok, tánc, rádió és egy csésze tejeskávé ;-)


1987-ben, január utolsó szombatján találkoztam Jézus Krisztusban, Isten számomra nyújtott kegyelmével. Azonnal elfogadtam (mintha rajtam múlna), és boldogan szántam oda életem Megváltómnak. Betagolódtam a Budapest Pasaréti Református Gyülekezetbe és többször is végigjártam a felnőtteknek szóló konfirmációi előkészítőt, Ó és Újszövetséget mélyen megismertető bibliai tanfolyamokat, ahol Cseri Kálmán, Varga Róbert tanított - pásztorolt bennünket. Első szolgálatom a mozgássérültek irányába hívott, mintegy 10 évig emeltem és hordtam testvéreinket a gyülekezeti alkalmakra. Közben még gyülekezetünk neszmélyi konferenciatelepénk építésében vettem ki részemet.1992-ben alapító tagja lettem a KEVE Társaságnak, majd 1994-ben bezártam addigi üzleti vállalkozásaimat, a mindenkor szó vált hangsúlyosan hívó szóvá, és azóta járom a börtönöket is a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió Alapítvány szervezeti keretei között. Később a Magyar Evangéliumi Rádiónál  voltak szolgálataim, felkérésre tanítottam 2 évig hittant református gyerekeknek, 2005 áprilisától a Budapest Televíziónál, Jézus Krisztusban való hittel, Bibliával foglalkozó élő, telefonos műsort vezettem heti 1 órában, ezt is, mint mindent ingyenes szolgálatként. Később a műsorrend átalakult, és a hét minden napján "Nem vagy egyedül" illetve "Bibliaiskola" címmel voltak állandó műsoraim az Ige jobb megértésének érdekében.


A "társulat" alighanem legidősebb tagja vagyok, 35 év rádiós tapasztalattal a hátam mögött. Ennyi időt húztam le a "Királyi Rádiónál", mint külsős. Mindig igyekszem a maximumot nyújtani. A közönség - ez esetben a hallgató - mindig szent, ezért igyekszem mindent megtenni az Önök szórakoztatására. Most itt, a fiatalok között visszatér a régi lelkesedés, és örömmel adom át, amit tudok a szakmáról és arról a zenéről, amely 12 éves koromban fertőzött meg, s minden antibiotikum (intrika, sértés, politika) ellenére sem gyógyultam ki belőle. A régi zene (nekem az 50-es, 60-as és 70-es évek) világát idézem műsoraimban némi ismeretanyaggal fűszerezve. Remélem, munkám nem éterbe kiáltott szó, hanem "Slágeremlékek, emlékezetes slágerek".